Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy mind halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább símogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.

El Silencio de la Espera - Andrea Bocelli

A CSEND - Dáma Lovag Erdős Anna

(2OO8."Rendületlen hittel"c.kötetéből)

Az est fekete fátyolt terít
Az ég boltozatjára
Fogyó hold egyre halovány
A csend átkarol a néma estben

Emlékezés útját járva
Elveszett szeretteinkre rátalálva

Vigaszt nyújt a végtelenben
Virágillatot lenget a szellő
Mikor az est észrevétlen eljő
Az áhítat néma csendes
Felettünk csillagözön ragyog
Itt semmibe vesznek az álmok
Fájó szívek válaszra várnak
S megyünk a szeretet ösvényein
Csendben
Emlékeink nem feledve
Istentől vezérelve
Egy titkos remény hitben
Mert nem haltak meg Ők
Gondolatban bennünk élnek
Ez ad vigaszt a léleknek
Zarándok utunk a csendes temetők !

 Mint tudni lehet, most a hét végén polgári összefogással Wass Albert
 mellszobrot avattak Újpesten.
 Alább küldöm Dr. Derce Tamás, Újpest polgármesterének avató
 beszédét. Érdemes elolvasni! 

 
   "Tisztelt Újpestiek, Hölgyeim és Uraim!
  
   A tolvaj mindig attól fél a legjobban, hogy az általa ellopott,
   elrabolt, elzabrált dolgot, annak jogos tulajdonosa visszaveszi tőle.
   Nem a lebukástól, nem a börtöntől fél. Wass Albert a meglopott, a
   megrabolt magyarság jajkiáltása.

Wass Albert: Vágy és öröm

Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.
A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon.
Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak.

Nézem a gyertyák apró lángját,
szemeimben könny csillog.
Könnyeim fátylán át,
látom kedves arcotok.

Itt vagytok mind, akiket szerettem,
nagyszülők, apám, szeretett férjem.
Ajkatok néma, néztek szótlanul,
ölelne karotok, de nem mozdul.

Látjátok könnyeim, szomorú arcomon,
már nem tudjátok, mi a fájdalom.
Csak remélni merem, jó helyen vagytok,
angyalok vigyázzák örök álmotok.

  / M.J.Kata /

Emlékezés szeretteinkre

Csillagok gyúlnak a messzeségben.

Hűvösre fordult az éj, rideggé vált minden.

Párás ködben úszik az alföldi táj,

Reggelre a dermesztő fagy jéggel fedi már.

Előkerült a múlt az emlékek képében,

Szívbemarkolóan elcsendesül minden,

Megérint az elhunyt ősök szelleme,

Messze vannak, de itt élnek a lelkemben.

Leülök a végtelen semmi peremén,

Nincs tovább, itt vagyok az út végén,

Szemben velem lepelbe öltözött lények,

Nincs testük, de csillogó szemmel néznek.

Nézem ezt a régi videót,nézem és a szívem az idegeim együtt vonaglanak az

ott kínlódó , azóta örökre elnyugodó szívével...

Engedi folyni a könnyeit és elragadó mozdulattal a tenyereivel letörli a legördülő cseppeket....

Gyászol, hiszen akkor még élő sajgó sebeket visel, a nagy kendőjét  maga előtt szemérmesen  takarva-összefogó rejteke mögött megrendítően gyászol.. a színész király nem rég ment el ..

Színház az egész világ és színész benne minden  férfi és nő...

Temetőben

Fényárban úsznak a temetők,
világítván az utat nekik.
De a sötét mélyből felfelé,
senki sem érkezik.

Némán állunk a sírok körül,
lesütött szemekkel.
A gyertyák imbolygó fényében,
talán egy szellem suhan el.

Megrendülten emlékezünk.
Látjuk őket vidámnak, erősnek.
Majd üveges szemmel,
kiszolgáltatva az enyészetnek.

Utolsót lobban a gyertyák lángja,
halkan sóhajtozunk.
A temetőket átöleli a sötétség,
mi csendben hazaballagunk.

Drága Öcsémnek!

Mit érsz nekem,most megírom,
A levegőt,az életet ezt jól tudod!
Légy erős hisz hisz nagyon Szeretlek,
Egyetlen tesvérem soha ne keseregj!

Meletted állok mint egy köszikla,
Támasztalak gyenge napjaidban!
A betegség,csak mulló érték,
Te erös vagy,s győzöl mindenkép!

Mikor picik voltunk összetartoztunk,
Háram voltunk,ketten maradtunk!
Növérkénk onnan fentről vigyázz reád,
Ő kéri boldog légy,s ne bánkodj tovább!

Fel a fejjel Drága Kisöcsém,
Nem lesz semmi baj,csak nagyon eröss légy!

1956

Vége lett a nagy háborúnak,

Romokban hevert az ország,

Új élet sarjadt, a hallódó köveken,

És újra nyílni kezdtek a virágok.

Sokat változott a világ,

Megszűnt a cselédség,

Földet kapott a paraszt,

Reménykedve új életre vágyott.

A munkások dolgozhattak,

Telve hittel és versengve,

Tudásszomjjal, lelkesedve,

Tanulhatott sok-sok ember.

Nagyapáink és apáink bizakodva,

Szorgos kézzel, nélkülözve,

Lendülettel építettek a semmiből,

Csodálatos szép új hazát.

Az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet meg­szállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tün­te­té­sével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával feje­ződött be Csepelen november 11-én.^[2]

Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt.

Király Imre
Őrizd meg!

Az álmaidra vigyázz!
S őrizd meg friss tej ízét a gyermekkornak
Mikor csaholó felhőket hajszoltál,
S köszöntél minden bokornak.

Őrizd meg szemedben az ártatlan kéket,
Az első lépések botladozását,
S hagyd, hogy kísérjen, rózsaszín nevetésed.
Őrizd meg az először feszülő szavakat a szádnak,
Mellyel testvére lettél a világnak.
Az első sírásoddal megkarcolt csendet,
Mellyel az örök bűnöket magadra vetted.
Őrizd meg szavak ifjúkori lendületét,
A nemlét társtalanságát váltsd fel apró örömökre,
S a szív mély hangjait énekeld,
Konok tüzeknél lázasabban.

Miről is énekel elragadó rekedtes hangján ez az úriember! A puha széles karimájú kalapja alól kibukkanó sokat megélt tekintetében az örök emberi fájdalom és sóvárgás.A hallgatóság reakciói elsöprőek...Persze az eredendő bűn a téma, a szerelem.
Én vagyok az embered

Ha egy szeretőt akarsz, 
Bármit kérhetsz tőlem.
Ha másfajta szerelmet akarsz,
Álarcot hordok majd.
Ha egy társat akarsz, 
Vedd a kezem.
Ha dühödben le akarsz ütni,
Itt állok előtted,
Én vagyok az embered. 

Ha egy harcost akarsz 
Ringbe szállok érted,
Ha egy orvost akarsz
Minden porcikádat megvizsgálom,
Ha egy sofőrt akarsz 
Szállj be,
Ha csak egy körre akarsz
Megteheted
Én vagyok az embered.

Amikor a színes falevelek közt
lágyan ringatózik a pókháló,
megtörve a bágyadt nap sugarát

Amikor a gesztenye huncutul mosolyog,
mielőtt kibújik tüskeágyából

Amikor a dió hangos koppanással
érkezik a földre, vagy a fejünkre

Amikor a mókusok lopkodják, dézsmálják
a mogyoróbokrok termését

Amikor az érett szőlő finom illatával
csábítja a darazsak sokaságát

Amikor a sárguló falevelek mögül
incselkedve kínálgatják magukat
a pirosra érett almák

Amikor reggelente fázunk és didergünk,
és estéinket szívesen töltjük a meleg lakásban,
sült gesztenyét eszegetve:

Akkor, ezek a jelek csalhatatlanul jelzik,
hogy megérkezett,
és itt marad velünk pár hétig az ősz,
az ezerszínű csodálatos ősz.