Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Versek - Idézetek - Irodalomi Klub

Régebbi hírek

Címkék

dáma lovag erdős anna forrás: internet forrás:internet harmath józsef hit hj lélek maretics erika mérges vass eta müller magdolna művészet saját vers szathmáry olga ottilia szathmáry olga ottília szerelem szeretet vers vida zoltán Ágota lászló élet

Versek - Idézetek - Irodalomi Klub hírei - 2010. február

Garai Gábor Anyám

14 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

GARAI GÁBOR: ANYÁM

Keskeny arcát gyakori könnyek vésték
redősre: mindig könnyen könnyezett,
szívében mégsem csorbult meg a szépség:

még nyers gondok markában verdesett,
s oltalmát már-már a halál kínálta,
de- mint vendég, ki addig nem mehet,

míg minden érdemest meg nem csodálna
(nem részesülni, nézni jött csupán),
szemét egy sárga sarkantyúvirágra

ejtette, és mint nem remélt csodán,
úgy felindult, hogy bánatát lerázta
nyomban-lomb a hóharmatot-, talán

ha elhagyottan, éhesen, ruhátlan,
űzötten is, ujjongott volna: kell
és érdemes a szüntelen világban

nyitni, hullatni hős virágkehely
módjára létünk reményét és kínját,
s gyönyörködésben tornyosodni fel,

míg a szemek a látványt vinni bírják...

Tovább

Baranyi Ferenc Megbocsátom

14 éve | [Törölt felhasználó] | 1 hozzászólás

Baranyi Ferenc

Megbocsátom

Neked még azt is megbocsátom,
hogy nincs mit megbocsátanom,
kegyetlenül jó vagy te hozzám,
a jóságod már fájdalom,
neked még azt is megbocsátom,
hogy vak gyanusításaim
miatt én bűnhődöm, felőröl
a magam-fabrikálta kín,
neked még azt is megbocsátom,
hogy szüntelen kedvembe jársz
s már nem tudom, mi ejt karomba:
odaadás, vagy megadás,
neked még azt is megbocsátom,
hogy már e csöpp kétség miatt
még selymes szóval símogatni
rendelt sorom is vádirat,
neked még azt is megbocsátom,
hogy tiszta vagy, mint...

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Kedves költőm Baranyi Ferenc.Néhány könyvét dedikálta nekem, amire igen büszke vagyok

Tovább

Tóth Árpád Elejtetted a napot

14 éve | [Törölt felhasználó] | 1 hozzászólás

Tóth Árpád

ELEJTETTED A NAPOT

Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap sütött,
S lehunyt szemhéjaimon
Rózsaszínnel átütött.

Fáradt arcom szeliden
Tüzesítette a fény,
S szemlehunyva a szokott
Utazásra vártam én,

Arra, mikor - halk hajó
Titokzatos tengeren -
Fekvőszékem útrakél,
S lázam sodrán ring velem

Felelőtlen, gyönyörű
Fantázia-tájakig,
Ahol romló életem
Némely bús álma lakik:

Mindaz, ami sohse lesz,
Mindaz, ami sohse volt -
Így indultam ma is el,
Húnyt szemekkel, mint a holt,

Álmodozni: életet.

Utolsó hozzászólás

Grünfelder Ida üzente 14 éve

Nagyon szép vers. Köszönöm.

Tovább

Mihályi Réka Ha sírsz...

14 éve | [Törölt felhasználó] | 4 hozzászólás

Mihályi Réka - Ha sírsz...

Ha egy nap megint elfog az érzés,
ha kevés a válasz, több a kérdés,
Amikor csak zenélnél, vagy írnál,
Azt érzed, most jobb lenne, ha sírnál.

Gondolj arra én ott vagyok veled,
Én vagyok most is a másik feled.
Letörlöm tisztán hulló könnyeid,
Vigasztallak, olvasom könyveid.

Ott csücsülök az ágyadon Veled,
Mosolygok Rád és fogom a kezed.
Elmondhatod, hogy most éppen mi bánt,
Szeretném, hogy ne érezd a magányt!

Veled leszek mindig, itt vagy messzebb,
Veled, ha rossz az élet, vagy ha szebb,
Most, Mindig és Örökké egy dalban,
A zongorán egy eltévedt hangban.

Utolsó hozzászólás

Buza Imréné üzente 14 éve

Nem tudok ,mit hozzá szólni, csak ülök és könnyezek.

Tovább

Várnai Zseni Szegény öregasszony fohászkodik

14 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Várnai Zseni
Szegény öregasszony fohászkodik

Mindenem fáj, a vénség rágja testem,
hideget érzek, s szinte vak vagyok,
bőröm lötyög, akár az üres tömlő,
s kóválygó fejjel lassan baktatok.
Nem is tudom, mért kell ily hosszan élni,
mikor már minden szerszám elkopott,
ó, Istenem, kegyesen vedd magadhoz
ezt a szegény, elnyűtt, öreg lomot.

Éjjel nem alszom, egyre forgolódok,
semerre sem találom nyughelyem,
süket füleim zúgnak, sustorognak,
s a régi dolgok játszanak velem.

Tovább

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség

14 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva s mérges altatókkal.
Az, amit írtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba le-föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek,
s amint botorkálok itt, mint a részeg,
az ablakon kinézek.

Tovább

Várnai Zseni Gondolatok az öregségről

14 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Várnai Zseni: Gondolatok az öregségről

A fáradt, öreg elme zakatol,
körben forog, ismétel szüntelen,
a múltak mély kútja fölé hajol,
hol békalencsés, zöld hínár terem.
Egy-egy emléket megragad, motyogja,
és újra kezdi tízszer is naponta,
mint vén malom,
mely már csak szelet őröl,
s letűnt idők fanyar borával dőzsöl.

Rettent a példa,
vigyáznom kell magamra,
minden elgondolt, kimondott szavamra,
s főként arra,
mit papírra vetek...
Érzem, tudom az ember gyöngeségét,
ezért mindig szemem előtt
a mérték...

Tovább

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: