Szathmáry Olga Ottilia

Virágszirom ringató

(ütemhangsúlyos 7-es)

Elringat virágszirom.

Kelyhében megpihenek.

Hajnali harmatot iszom,

ha napocska ébredez.

 Virágszirom fény felé:

 szemérmetlenül keblét

kitárja, megmutatván

bibéinek hímporát.

A napsugár melenget.

Méhecskét most engem.

Fölöttem a kék égbolt.

Kalodában fogoly madár

Szathmáry Olga Ottilia

Fürödjetek csak moslékban, ha akartok.

Disznóknak vetnek oda, tegyétek nosza!

Aranyló kincset szíved virágában leheted.

Önzetlen szeretet nélkül, mocsok lesz léted.

Téged mérgez kegyetlen gaz gonoszságod.

Szívem vérzik, mert szavad tőr, a gyilkos.

Súlyuk van kimondott szavaknak amik,

súlya összenyom  és roskadón lélek kín.

Szathmáry Olga Ottilia

Gyermekkoromtól búcsúzás

(Ifjonti éveim bennem tovább élnek

Életem tiszta forrásából ittam. Mélységes mély kútjából ’hej, de sokszor másztam fölfelé. Hátam és lábam „betongyűrűnek” támasztva csúsztam fölfelé, s mikor végre a kút korhadékos kávájába kapaszkodhattam faszálkákkal lett teli testem, lelkem és mégis létezem.

Éjszaka gyermekkori szobámban fekve tekintetem a plafonra meredt, elmélyültem gondolataim tengerében.  Fények- árnyak játszadoztak itt is velem, ahol Debrecenben a szülői házban felnőtté lehettem.

Szathmáry Olga Ottilia

Kalodában fogoly madár

Fürödjetek csak moslékban, ha akartok.

Disznóknak vetnek oda, tegyétek nosza!

Aranyló kincset szíved virágában leheted.

Önzetlen szeretet nélkül mocsok lesz léted.

Téged mérgez kegyetlen gaz gonoszságod.

Szívem vérzik, mert szavad tőr, a gyilkos.

Súlyuk van kimondott szavaknak amik,

súlya összenyom  és roskadón lélek kín.

Szathmáry Olga Ottilia

Lenge fűzfa-lányhaj

Hajnali szél hozta mámorosan Ámort.

  Hársfavirágzás illatában patakpartján,

Vidám fűzfa-lányhaj lengedezve szállt.

Vörös körívet rajzolt fönn a fogyó hold.

Még alig pirkadt a Budai erdő fakoronái

megelevenedtek, madárdal zengve ébreszti

a szunnyadó állatokat reggelizésre szólítva.

Hegyek alatt, mezőknek is friss illata áradt.

Szathmáry Olga Ottilia

Felhővirágok

Felhővirágokat rajzolt fehér felhőkből

kék égre  kora reggelre a vidám szellő.

Kerti nyugágyban pihenve ébredezem.

 Mozdulatlannak tűnik a táj körülöttem.

Háztetők fölött magasan szárnyalnak,

cikáznak fönn csapatosan a madarak.

Éppen szürke galambpár szállt felém.

 Fenyőn megpihentek, az egyik szemlél.

Égen újabb fehér felhővirágok nyíltak.

Szathmáry Olga Ottilia

Ragyogó napsütés

(ütemhangsúlyos 6-os)

Ragyogón átsütött

a délelőtti nap,

óriás diófa

  zöld levelei közt.

Fényessé varázsolt

háztetőt és várost.

Madarak cikáztak,

 és bújócskáztak,

fecsegtek csacsogón.

 Lombok árnyat adó

hűsében, vidámság.

Csalogány dala szállt.

Ragyogó napsugár

mesebeli tájjá

varázsolt dombot,

piros rózsabokrot.