2018.év Fészek Irodalmi és Művészeti Csoport

ez év végi"Szerelem" témakörban kiírt

pályázat nyerteseit hirdetem ki.

Az ünnepélyes díjátadó

2018.12.15.-én 15 órai kezdettel:

Ver-"Deco Galéria a Liget Étterem" kiállítótermében lesz

Veress Gabriella felajánlásaként

Cím:

1137 Budapest Katona József utca 41.

Kedves Pályázók! Kedves Zsűri-tagok!
- A Zsűri tagjai: Veress Gabriella>

Szép Joli>Bartha Ilona>Bosnyákné Harpauer Márta és elnöke:Olga Ottilia Szathmáry

-Képzőművészeti alkotások zsűri elnök és társszűri elnöke:

Veress Gabriella és Szathmáry Olga.

Szathmáry Olga Ottilia

Aranyősz nyara

Még aranyősz nyarunk dédelgetett.

Égi madarak suhantak alattad felhő.

Sárga rőt leveleket kergethettél szellő.

Napnak sugarai lelkeket melengettek.

Égi szárnyasok tartották csőrükben

a világmindenséget, az univerzumot.

Városligeti tóból boldogság röppent

gyermekeiket sétáltatók szívébe ott.

Sárga hasú kék cinegék lakmároztak

verebek hangosan lármáztak a fákon.

Szathmáry Olga Ottilia

Mennyország óceánja

Óceán végtelen hullámai vették ölbe

a féktelen játszadozó örömfelhőket.

Isten ecsetje kék színeket festett rá.

Mennyország óceánja Földre szállt.

Béke mennyei óceánjában fürödtem.

Ott hol a lelkek nyugalomra találnak.

Éj fátyla alatt csillag fényei gyúlnak.

Teremtőnk áldása ez a végtelen béke.

Univerzum végtelen fényévévei távolából,

pillanatnyi léptékű csak csillagpor életünk.

Szathmáry Olga Ottilia

Fáj a hiány!

(„Rólam, Jézus, emlékezzél,

Recordare, Jesu pie)

Halottaink az Ősök napján őszidőn,

elménk emlékeztet a múltra őrzőn.

Messze lobogott nyarunk, a forró tűz.

Megnyugvásra vár testünk és lelkünk.

Bensőnk elcsöndesült békére vágy.

Fák ágai hullatják levélékszereiket.

Szathmáry Olga Ottilia

Őszelő reggelén

Öreg tölgyfáról a falevelek

vidáman széllel sodródtak.

Őket pajkosan hintáztatta,

őszi rétnek zöldellő füvére.

Megpihentek kacagva büszkén

út mentén, a  szőnyeg avaron.

Mutogatták napsugár aranyaló

színére festett új ruhájukat épp!

Összesúgtak a virágok köröttük.

Dicsérték formájuk és szépségük.

Elsötétedtek égbolton a felhők.

Hullott a langyos, záporozó eső.

Szathmáry Olga Ottilia
Hegycsúcs álmom

Ha meg tudnám érteni az alattam elterülő mélységet
Tűnődtem hegycsúcs magányomban és megérthetném
Talán az óceánok zúgását, felhők táncát, a mindenséget
Sok mindent nem értek, csak érzek, látok és tapasztalok
Ősidők óta egy vagyok kővé dermedt könnyeimmel
Megharcolt nappalaimmal átvirrasztott éjszakáimmal
Mióta a Teremtő megalkotott transzcendens titkaival
Természeti törvényeivel élek, vagy úgymond létezem
Okán erejű szél, ha tombol gyakran beszélgetünk
Rezgéseink azonosak és gondolatainkat megértjük
Emberek, mi mégis bántjuk egymást tudatos tudatlan
Szél szikláimat mardossa, erdőimet tépi, meddig tűrjem
Elkergeti madaraimat is, álmaim maradnak súlyos éjeken
Magasabb csúcsokról télidőn lavinát görget míg ereje bírja
Keletről fényszilánkokat szór a nap sugara
Szívemből eltűnik a méla bú
Netán, ha a sötét bú mély magányába húz
Csak lassacskán fedezem fel körülöttem a világot
Tisztelem a bátor havasi gyopárt, ki a faggyal is szembeszáll
Sasok röptét, akik messzire szárnyalhatnak
Én csak gondolataimban tehetem, míg szemem ellát
Mezőt és réteket a piciny apró virágokkal bizony
Sziporkázóra festette meg a Teremtő ecsete
Repeső szívvel fogadom lelkembe felhők táncát
Lenyugvón napot a fehér vörösen aranylót
Álmodom újra és újra, mikor születésemre gondolok
Vágyom ezt a mozgalmas világot
Fájdalmaimra és örömujjongásom megélésére
A véges végtelen új idő dimenzió tér vetületébe.

Szathmáry Olga Ottilia

Fekete nappalok világtalan éjek

Fekete nappalok világtalan éjek

Virrasztanak éber öledben Földanya

Csak az esthajnalcsillag nézelődik széjjel

Gyertyafényben remegnek tétova árnyak

Nyugalom nyara olyan messzire szállt

Urnákból hiányoznak porladó hamvak

Sírokból menekülnek az emberi csontok

Nem maradhatnak temetők bolydult zajában

Kapzsi élők még a holtakat is háborgatják

Álszent méltósággal szemlélik gyarló jelenük

Szürke fergeteg felhők nyelték el a Holdat

Vaskörmükkel szaggatták szét a reá vetülő

Napkorong fehéren izzó vértől vörös fényét

Ellipszis pályáján fordult Föld elől felfalta

Föld rég fellázadt ember, pusztításaitok ellen

Feketén fekete gleccserek olvadó jégfolyama

Tengerek vizét táplálja, folyók medre szárad

Ivóvíz hiányától szenvednek az ártatlanok

Csendes-óceán mélyén kéreg- lemezmozgások

Tetézik az erőfitogtató erőszak „robbantások”

Megvadult szelek viharokat aratva tombolnak

Földrengések és vulkánkitörések, árhullámok

Hurrikánok, tornádók pusztítása rettenet való

Sokak most sem kegyelmeznek a szenvedőkön

No és akik még békességben sem képesek létezni

Vallásuk nevében agymosott barbárok gyilkolnak

Ne csak végítélet órájában bűnhődjenek tetteikért

Kik Istent nem félitek hogy várhattok feloldozást

Kívánom legyen telihold, s csillagoktól ragyogó éj

Nap sugara éltesse boldogságban porszem létünk

Budakeszi, 2018.október 10-én

Szathmáry Olga Ottilia