Szathmáry Olga Ottilia

Vágyódás

Vágytam újra a beteljesülést.

Vágyódtam megtalálni kezed.

Vágyom látni szemed, érintésed.

Vágyakozom szívem enyhülését.

Hosszú volt a gyász:

elevenen temettem el tenmagam.

A ráció, az erkölcs győzte le hatalmad fölöttem.

Zsarnokságodnak be nem hódoltam, feléledtem.

Női büszkeséggel meg nem alázkodtam.

Másnál kerestél gyönyört felelőtlen, léhán.

Szathmáry Olga Ottila
Fecskék tánca

Lusta még a nap, esőfelhők gomolyognak.
Közülük néha kitekint, az égbolt szürkés-kék.
Mily magasan röpködnek a kicsiny fecskék.
Cikáznak vidáman, alig látszanak.

Csapatosan lejjebb szállnak, táncot járnak.
Űzik a fellegeket, csalogatják a napkorongot.
Nefelejcs égen bárányfelhők úsznak.
Egy gépmadár a felhők alatt ezüstösen csillogott.

Pilótája bizonyára megirigyelte fecskéimet.
Kíváncsian nézte az ébredő természetet.

Szathmáry Olga Ottília

Avasi boglyák

(Kovács Emil Lajos festménye ihlette

Budakeszin elhallgatott kiállítása után)

Avasi lankán démoni dallamot zsong a szél.

Erdély felől felhőt terelgetve vidám dalra kél.

Fák hallgatják: szívek szavát, suttogja az erdő.

Dombra, tájra szerelem színeit festi őszidő.

Fiú és leány gyönyörűséggel

hemperegle róla.

Ősi rítustánc testükben, gurulnak boldogságosan.

Szathmáry Olga Ottília

Isten játéka

(Kalmár Zoltán fotója ihlette)

Isten játszott, kedvét töltötte:

lett napsugárlány.  

Megpihent Nagybánya- Máramaros

Firiza tónál.

Szelíden tündökölt kavicson,

hullámokon és fák ágán.

Víznek tükrében nézegette magát

az örök fény-lény.

Kedvét töltötte Isten:

napsugárlányként játszott.

Lába szél-fiú volt,

a vöröslő-rőt avarban gyalogolt.

Szathmáry Olga Ottília

Dal Orpheuszhoz

(Rainer Maria Rilke költőnek válaszom)

Első szonett

Szeretném hallani Orpheusz dalát!

Elbűvölné szívek gyönyörűségét,

szerelemre éhezők rezdülését.

Kőszívűek teremtett világ zaját.

Fürkészd ki szerelmesek sóhaját Szél!

Kedves napsugár keress a férfinak

Eurüdikét, s adj szerelemes vágyat.

Ki Hadész birodalmával szembe néz.

Réteken boldogan lejtettem táncom.

Pappné Hajdu Tünde Csilla

Hű maradj hazádhoz

Haza- haza mindennél fontosabb.

Haza nem egy országot jelent neki.

Benne az egész eddigi léttét.

Mert itt nőt fel, élte le fél életét.

Otthonát, családját teremtette meg.

Földjéhez, országához így marad hű.

Hazáját elhagyni ezért nem képes.

Keservesen éldegél és szenved.

Családját, otthonát félti benne.

Védi, ahogy képességéből tudja.

Óvja minden meglévő erejéből.