Előadja:

Lovag Erdős Anna

Virraszó csillagok

Virrasztó csillagok

Decemberi éjszakában
Sötét égen ragyogjatok
Virrasztó csillagok

Advent csendes éjszakában
Várakozás alkonyában
Világítsatok virrasztó csillagok

 

 
Fényes hold is feljön végre
Kiül az ég peremére
Üdvözöljétek virrasztó csillagok

Mert e szent éj egyszer eljön
Várjon rá fényözön
Tündököljetek virrasztó csillagok

Kigyúlt a Betlehemi csillag
Szeretet jászolához utat mutat
Örvendezzetek virrasztó csillagok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Rongyos istállóban megszületett
A kisded gyermek felétek nevet
Köszöntsétek virrasztó csillagok

 

Lenn a föld, lehajolt az ég
Megváltó eljött közénk
Ragyogjatok virrasztó csillagok !

          Dáma Lovag Erdős Anna

Vetés és Aratás

 

 

 

 

 

Mit vetettünk Ó Uram!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mily átkozott magot ?
Új tavaszra kinőtt a gaz
S növekszik,munkánk mindhiába volt
Nem kell eső,sem fény

Mit vetettünk Ó Uram ?!
Már virágzik
Már szárba szökken !
Nincs megállás!!
Nem hervad el soha ?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mit vetettünk éveken át Ó Uram !!??

Lovag Erdős Anna

Virrasztó csillagok

Decemberi éjszakában
Sötét égen ragyogjatok
Virrasztó csillagok

Advent csendes éjszakában
Várakozás alkonyában
Világítsatok virrasztó csillagok

Fényes hold is feljön végre
Kiül az ég peremére
Üdvözöljétek virrasztó csillagok

Mert e szent éj egyszer eljön
Várjon rá fényözön
Tündököljetek virrasztó csillagok

Kigyúlt a Betlehemi csillag
Szeretet jászolához utat mutat
Örvendezzetek virrasztó csillagok

 

 

 

 

 

 

Rongyos istállóban megszületett
A kisded gyermek felétek nevet
Köszöntsétek virrasztó csillagok

Lenn a föld, lehajolt az ég
Megváltó eljött közénk
Ragyogjatok virrasztó csillagok !

Gyermek született

 

 

 

 

Hogy is tudnám szavakba szedni
Hogy is tudnám csokorba fonni
Azt a boldogságot
Mikor egy Édesanya meghallja
Azt a várva-várt hangot
Melyet hosszú hónapok után vágyott
Mint édesanya elmondom én
Felsíró hangja öröm a lelkünknek
Erre a hangra hangoltuk szívünket
Minden fájdalmat,terhet feledve
Szívünket boldogságra készítve
Vártuk gyermekünk hangjának üzenetét

S mikor végre magunkhoz öleltük
Drága kis féltett babánk
Két szeméből csillag ragyogott ránk
Mi már akkor tudtuk megszületett egy csoda
Szívünkből szakított ember,kis palánta
Esendő létének karunk az oltalma
S az anyai szív , soha nem engedi el
Sorsában osztozik távol,vagy közel
Féltő gonddal fogja gyermekét felnevelni
Megpróbáltam szavakba szedni
Mit éreztem és mit éreznek az anyák
De ezer szó sem tudja kifejezni
A megszületett gyermek diadalát !

 

Rendületlen hittel

Rendületlen hittel hiszem:
Egyszer feltámadunk
Hiszem,hogy kezünkbe vesszük
Megtépázott sorsunk !

Hiszem,hogy egyszer összefogunk
Nem csak siratjuk
Elhibázott múltunk !

Rendületlen hittel hiszem
Egyszer talpra állunk !
Mint eddig tettük
Nem csak kritizálunk!

Szeretet gyúl ismét a szívekben
Hiszünk egymásban és istenünkben
Hiszünk a nemzet feltámadásában !

Rendületlen hittel híszem
A félelem kordonjai lehullanak
Lesz még egyszer ünnepe a magyarnak
S eltűnik lelkünkből a félelem!

Búzát érlelő nyár
Nyárról álmodik a búzaszem
Kalászba szökken
Tücsök ciripel önfeledten

Napsugár ragyog fenn az égen
Mint gyermekkorom nyarán
Tudtam tavaszt követi a nyár

S a nap ontotta melegét
Távolban meleg levegő remegett
Kék ég borult rám szelíden

És én mindig vártam
A termés érlelő nyarát
Búzával lengő végtelen határt

Szívemben béke s nyugalom lakott
Apám napsütötte arca ragyogott
S a föld termette aranyát

Még most is látom azt a nyarat
Apám megszenvedett nyarát
Eltűnt ifjúságom boldog nyarát

Még most is leng a búzamező
De már alacsony szárban szökken
Kalász ringatózik önfeledten

Mert szeretni kell a földet és a nyarat
Meghálálja majd nekünk
A mindennapi kenyerünk

Gondolatban így elmerülve
Álltam a búzatenger mellett
Ragyogott fenn a nap

Búzavirág piros pipacs nyílott
S a búzaszem érett csendben
Lelkem úszott a szeretetben

Lovag Erdős Anna

2OO8.O6.O8 /Édesapám 1OO éves lenne/