Búcsúzni mindig fáj
( Amíg lehet testvér )
Búcsúzni mindig fáj,csak könnyezve lehet.
Most egy év megy tőlünk,még visszatekinget.
Uszálya meglibben,mennyi mindent takar!
A múlt mélybe hull: akar vagy nem akar:
Az emlékek kövén lépegetek vissza,
hallgatnak ők némán,vagy sírnak titokban
Enyém volt az idő,a perc, minden óra,
Most az omló kövek beszélnek csak róla.
Idézik a múltat halk szavú bánattal,
mint ősz a nyári fényt,fakó sugarakkal.
A fény egyre tűnik,a kövek is sorba:
haladó ember már nem mehet a múltba!
---élni a mában itt. Csak ez a feladat!
Sietni előre,amíg a szív szabad!
Örülni mindennek,ami csak szép lehet,
meglátni a könnyet,a könnytől ázott szemet.
Régi üzenetek érjenek szívünkhöz,
a búcsú érkezett nem csak egy évünkhöz.
---Dér hullt a virágra,fénye hull az égnek:
fut a remény tőlünk az ég Istenéhez!
Itt már nincs helye: ott talál megnyugvást.
---Amíg lehet,testvér,öleljük meg egymást!
Várjuk a jövendőt imádkozó szívvel,
most erősebben hidd: Isten sosem hagy el!
---Szomorú lett e vers,szívemben az ének,
de sietve mondom az ég Istenének:
Köszönöm,ami volt,és ha rosszul léptem:
a Krisztus véréért bocsáss meg énnékem!
Adj több alázatot a jövendő évre,
adj bölcsességet szívembe,elmémbe.
Add,hogy hűségesebb szívvel szeresselek:
Téged minden előtt! S minden testvéremet.
---Hívó szavad minden szívhez eljusson még:
Adjál e világnak kegyelemből békét!
Páskulyné Kovács Erzsébet
Utolsó hozzászólás