Szathmáry Olga Ottilia

Hol fényözön árad

Hol fényözön árad, tavasz ujjong!

Dicsőség ködén át sárgacsőrű rigó

surran tujafa zöld legyezői közé.

Mátyásmadár kopár diófa tetején

szemlélődve párja után röppen el.

Csicsergő zöld levelek zizzennek.

Tündöklő szépségű tavasz leánya

szellő fiúval szertelen táncát járja!

Szathmáry Olga Ottilia

Szerelem gyötrelme

Szívem felajzott íj,

szerelem gyötrelme.

Céljába talált nyíl

vajúdása méhemben

véremből virágot szült.

Szathmáry Olga Ottilia

Kapzsiság ködén át

Kapzsiság ködén át vírrasztó

Magány koptatta percek

Bolyonganak úttalan utakon

Köd homálya lett az úr

Lakat nélküli börtönébe zár

Szúette fában múlt időz

Szürke falak vesznek körül

Tornyosulnak lépteim előtt

Őrök ők az érzéseim előtt

Magam elől hiába is futnék

Kapzsiság ködén át

Nyomomban ott lihegnek

Csak szívem mezején

Nyílhatnak még illatos

Százszínű varázs virágok

Reménység piciny bimbói

Hajnaltájt napnak sugarai

Kanyargós utak lámpásai

Látnom kell végre a valóságot

Léha kapzsiság körülöttem

Sebzett testem kötele szorítja

Lelkem pattanó hegedű húr

Egy ujj picikátót játszik rajta

Aztán felsír nem kíméli a vonó

Játszani kell bizony a dallamot

Kottából játszott szimfóniába

hangjegyet én sem rajzolhatok

Hiszen „sors kopogtat” ajtódon

Morze jelekkel figyelmeztet

Ti-ti-ti-tá, mi-mi-mi-dó hangzik

Elég volt győzzön a fény

Hallani vélem Beethoven

Ötödik, a „Sors” szimfóniáját

Kapzsiságnak rút ködén át!

Szathmáry Olga Ottilia

Álmaink szivárványán

Álmaink szép szivárványát,

melyet szívünk vágya szőtt

rózsa bimbóinak vöröséből,

együtt megláthatjuk talán!

Háztetők fölött magasuló

fenyőfák tobozán csillanó

tündöklő napsugár aranyát.

Kúpcserepeken rigók táncát.

Hallgatjuk csalogány trillázását:

lombok között szél susogását,

lármázó verebek perlekedését,

Lombosult bokrok csöndjét.

Szathmáry Olga Ottilia

Senki Szigetén

Üdvözöllek Senki Szigetén!

Önmagamba bíz’ világ elől,

önmagamba menekültem.

Ödakünn az élet dübörgött.

Folyó védte Senki Szigetét.

Ki rátalált csodát láthatott.

A kővé dermesztett szirén

megelevenedett és táncolt.

A smaragd zölden ballagó

Senki Szigetét körbe fonó

folyam hullámai daloltak.

Habokban fények cikáztak.

Önmagamba-zártan kerestem

boldogságot fájón szívemben.

Szathmáry Olga Ottilia

Virágszirom álmom

Bazsarózsákkal álmodtam

Bújtam szirmaik közé…

Aprócska méh voltam

Fáztam és reszkettem,

betakarva dédelgettek.

Testem óvón megvédték.

Lángnyelvek öleltek,

lelkembe költöztetek.

Nem hallottam már

világnak ezer zaját.

Dal szállt ki szívemből,

kék mennyországba föl.

Ti bársonyos virágok!

Szirom szereteteket

önzetlenül adtátok.

Napsugár kelyhetek

tenyérnyire kitárta.

Szathmáry Olga Ottilia

Elhervadt rózsaszirmok

(ütemhangsúlyos 5-ös)

Elhervadtak már,

azok a rózsák!

Vér vörösétől

átitatott föld

rég még táplálta.

Gyökere elhalt.

Szerelmedtől tűz

szívemben felgyúlt.

Szép rózsaszirom

szerelem álmom!

Elhervadtak már,

azok a rózsák!

Bimbóból pattant

rózsám szirmaitok

hervadtan hulltak.

Könnyező zápor.

Azok a rózsák

elhervadtak már

Bolond vezér az éjszakában,

Ostobán bámul a semmibe!

Látomás gyötri beteg elméjét,

De nincs ki megszánja senki se!

Ostoba törpe, meddig még, meddig?

Gonoszul pusztítod szép hazánk!

Úgyis eljön az igazság napja.

Jobb  élet virrad majd reánk!

Éjjel ha félsz, mert levél zörren,

Valahol ébred már a nép.

Egységbe forrhat majd a nemzet,

Tombolva tépi láncát!

 2018. december 24- én

Ádám és

Éva

névnapon

a"Szent éjre" várva sok boldogságot kívánok

fenti nevű ismerőseinknek, barátainknak,

s a szülinapjukat ünneplőknek!

Továbbá Áldott boldog és békés Karácsonyi Ünnepeket,

hogy töltse be szívünket és lelkünket a szeretet!

Ádám és Éva az un. első emberpár! Milyen érdekes, hogy

„SZENTESTÉRE” várakozón,  Karácsonyi Ünnepkör részeként,

a "CSALÁD- Apa;Anya;Gyermek" jelképeit is ünnepelhetjük.

Szathmáry Olga Ottilia

Káprázat tűzvirága

Szerelmed szép káprázat tűzvirága

felizzott és lángra gyújtott parazsa.

Tollpihe testünk remegett csókodtól.

Vágy perzselte fel minden zsigerem.

Bálterem kristály csillár fénye csillogón

szemedben még tűz forrón lángot vetett.

Aztán más csókjai után kihűlt.

Teljes lényem megsemmisült.

Szíved szaggatta lélekgúnyám,

cipelhettem már egy életen át!

Téged újra látni már nincs erőm.