Szathmáry Olga Ottilia

Átölelném a mindenséget

(Juhász Ferenc

„A mindenség szerelme”

versihletés)

A mindenséget szerelmemmel betölteném!

Világűr „csillagszemű juhásza” vigyázom

lépteted útját, s minden követ elgörgetnék…

Tejútról küldöm a „Csaba Királyfi” bátorságot.

Szathmáry Olga Ottilia

Zsarolni szerelmet

(Ütemhangsúlyos 6-os)

A szó a kimondott!

Tőrdöfés fájdalom.

Jogtalanul bántó.

siralmasan vádló,

igaz szívet tépő.

A lelkedet gyötrőn.

Az akaratlanul

odavágott szavak,

szándékkal mondottan,

vádol megtorlásul.

Vélt sérelmek sebe

gyógyulhat nehezen.

Zsarolni szerelmet

dühtől reszketően

csüngve láncokon,

kút mélyébe fojtott

hiábavalóság.

                                Szathmáry Olga Ottilia 

Fájdalomvirágok  szirmain

Fájdalomvirágok szirmain

röppenni kész pillangó.

Engedd el, kit szerettél!

Hozzád úgy is visszatér.

Összezárt tenyereidben

hímporát veszített lepke

haldoklón, fátyla csupán

 fájdalomszőtt pilleszárny.

Harmath József

Hiányoztál

Mikor elsőre láttalak

Sejtjeid belém ivódtak

Elkísértél minden úton

Olyan jó volt, bólint a torony

Beültél szív kosaramba

Itt pihensz az oldalamba

Ezer kő és nagytál tenger

Arrébb repülsz a sereggel

Napszárnyára kifeküdtél

Szél karjával integettél

Jó hogy vagy nekem

Hiányzott a szép szemed

Nézem kibontott válladat

Hiányzik, az egyetlen-Szavad

--hj--

Szerkesztette:Szathmáry olga Ottilia

Festmény: Piros kalapos nő   -          B.

Szathmáry Olga Ottilia

A bolond és társa

Bolond búját magába rejti!

Őt így senki meg nem érti.

Míg épelméjű kitárulkozik!

Ő sorsán egyre szánakozik.

Ülnek bokor árnyékában.

Bolond boldogan vígad.

Épelméjű szomorú hallgat:

a világon mindenki bántja!

Bolond sipkáját csörgeti.

Éppen véle játszadozik.

Elmélyülten fülemüle dallal

magát ámulattal mulattatja.

Harmarth József

Általad

Mint facsemete, várd a reggelt

Gallyaiddal a zöld levelet

Mikor rügyezel, várd a napot

Virágzol, hívd az összes csillagot

Gyümölcsödet add a szájnak

Szűnjön éhsége a világnak

Itt vagyok a lombod alatt

Várok hűs harmatra

Élet vagyok és rád várok

Általad ifjú fává válok

--hj--

Szerkesztette: Szathmáry Olga Ottilia

Szathmáry Olga Ottilia

Negyven év lenyomata

Negyven év lávafolyama merevedett kőzetté.

Életfolyó gleccserei mélységes fájdalommal

vájtak tudatomba jegessé lett hideg félelmet.

Forró vulkáni hamu szívemet felperzselte rég.

Évmillióknak tűnik már az elmúlt negyven év.

Hozott szerelmet elpusztíthatatlan lánggal égőt.

Netán a silány képzeletem vetíti még elém Őt?

Vörös márvány szívem csalódás téphette ketté.

Úgy szeretnék élni még, csak pár évet kérek

Tőled még alázatosan és főhajtással, Uram!

Szathmáry Olga Ottilia

Természet rendeltetett ideje

Hányszor kelt fel a hold borús fellegek alól?

Csillagok között is, ragyoghatott oly soká!

Váltották egymást a nappalok és éjszakák.

Bolygónk élőlényei vigadtak a csodát látók!

Természetnek elrendeltetett ideje szerint

bodzafa fehér csillag virágai gyümölcsöt

hoztak és feketülnek a szépen zöldülők.

Szellő ringatja vidáman játszadozó ágait.

Eső tépázta rózsabokor újra bíbor vörösen

pompázik, buján bontja bimbóból szirmait.

Harmath József

Legyél

Betűm legyél a szóban

Susogó nád a tóban

Fény legyél a sötétben

Lágy fuvallat a szélben

Fehér rózsa kertemben

Legyél a nap egész fent

Ragyogj, míg fel nem ébredek

Ígérem, hozzád sietek

Legyél mosoly az arcomon

Örömkönny szememben

Legyél tiszta fehér –a lelkemben

Szerkesztette: Szathmáry Olga Ottilia

---hj--