Szathmáry Olga Ottilia

Mező piciny virága

Miként mezőnek piciny virága

Szélfúttán, a fázós reggeleken…

Reszketőn, fogyó hold fényében.

Éjszakákon vad zivatar áztatva.

Lelkek remegnek gyámoltalan.

Bokrok közé menekült madár

remegőn tolla fosztott szárnnyal

vergődik és sóhaja messze szál!

Emberhangya! Érezted-e már

lábak miként lépnek rajtad át?

2018 július 13-án 19 órakor Zsámbékon

Vukics Ferenc tart beszámolót

a MOGY-ról

 illetve az aktuális teendőkről

Szathmáry Olga Ottilia

Bimbózó fehér liliom lelkemben

Bimbózón szép fehér liliom bontott

megszomorodott lelkemben virágot.

Zuhogó eső zúzta szét sötét felhőket

fönn a borús égbolton és szívemben.

Mosolyom arcomon újra felderülhetett.

Milyen nagy boldogságot ad, csak úgy

ajándékozni szeretettel annak ki rászorul.

Szathmáry Olga Ottilia

Bimbózó fehér liliom lelkemben

Bimbózón szép fehér liliom bontott

megszomorodott lelkemben virágot.

Zuhogó eső zúzta szét sötét felhőket

fönn a borús égbolton és szívemben.

Mosolyom arcomon újra felderülhetett.

Milyen nagy boldogságot ad, csak úgy

ajándékozni szeretettel annak ki rászorul.

Péter-Pál napi köszöntő

átfogó ismertetőként

Siess Zsuzsa ikosfestő alkotása

Szeretettel köszöntök minden névnapját 

és születésnapját ünneplőt.

Mai köszöntőmben csak röviden írok Szent Péter és Szent Pál történetéről, irodalmi és művészeti, valamint népszokásokról olvashattok bővebben ezen ünnep kapcsán.

Szent Péter és Pál apostolokra emlékezik a katolikus egyház június 29-én.

- „Péter és Pál, „…tudjuk nyárban/ Összeférnek a naptárban” – Szent Péter és Szent Pál apostolok  Arany János A fülemüle című versének idézett híres sorai két ókeresztény szent, Péter apostol és Pál apostol közös ünnepnapjára utalnak.

Szathmáry Olga Ottilia

Édesapám megpihent

(Búcsúzom)

Édesapám már nem szenved.

Gyötört teste megpihenhetett.

Örök álma immáron lelkének valósága.

Bárányfelhős kék ég könnyeit hullatja.

Tobzódott a telihold fénye ez éjszakán.

Bennem szürkévé lett minden, távolivá.

Révületben járkáltam szobában, s kertben.

Kései-korai madarak hangicsáltak szépen.

Vég nélkülinek tűnt az éj számomra,

a talány:

valahol lebegtem, érzékelés lélektől való volt!

Szathmáry Olga Ottilia
A Hold is álmodik

Hold nappal is álmodik

Nap ragyogásáról.
Üstökös fénycsóvája neki

már nem vakító.
Szomorú szívében

világmindenség lüktet.
Vágyakozás tölti be

minden éjszakai útján.

Szathmáry Olga Ottilia

Lélekszivárvány

Fenyőfa csúcsán, szellőcske ringatta

boldogságot hozó a reggeli rigó dala.

Rózsabokrom gyertyái kigyúltak épp’

vöröslőn nyújtóznak kék égbolt felé.

Bujálkodó tavasz-nyári napsütéstől,

virágok illatfelhőjétől tisztul tüdőm.

Bodzafa tetők felé nőtt ágain fehérlő,

s orgonák virágai lila színbe öltözők.

Napsugár testemet átöleli, simogatón.

Szathmáry Olga Ottilia

Életünk félelem keresztjén

Életünk félelem keresztjén elhalt dalát,

én „tíz körmömmel kapartam föld alá”.

Mégis zeng, mégis visszhangzó biztatás,

csont-soványan szeretetről szólt Apám.

Görcsös akarattal kapaszkodunk

mindennapi félelem keresztünkbe.

Fogjuk eleven sebbel teli kezünkkel.

Talán, már elereszteni sem akarjuk.

Hangol lelkünkben pacsirta dala.

Vigaszt nyújtva hangicsál, trilláz

fenn magasán a fenyőfa csúcsán.

Szathmáry Olga Ottilia

Szívem dobbanása

Te adsz nekem erőt Uram!

Könnyű testem hópehely.

Lelkem fényedhez vezet,

angyalok szárnyába bújva.

Vezess kanyargós utamon.

Látnom sem kell: mondod.

Szellővel együtt való lebbenés.

Fájdalom útitársam már lebegés.

Kiüresedtek a szótlan szavak.

Szívem dobbanása beszél, szól.

Felhők fölött repülök, s azon túl.

Fürdöm csillagok ragyogásában.

Élnék Isten örökkévalóságodban!