Harmath József

Veled

Kezedben lelkem,

Meghitt a suttogás,

S ahogy távolodsz,

Közelebb vagy hozzám

Tudtuk ez nem elég,

Szemed fénye tavak tükre

A hegycsúcsok éke,

Szivárványt úgy szórja szét,

Mint a felhő, friss eső cseppjeit

Te vagy a legszebb költemény-

A folyó színes fátyla,

A gyertya egyetlen lángja

A csendes percek méltósága

S mikor eljönnek az éjjelek,

Mi már boldogok vagyunk

Lélegzik a bőr, dadog az ajak

Nincs annyi arany, hogy elhagyjalak.

2017. augusztus 12-én Klára és Diána névnapon

szeretettel köszöntöm a névnapjukat és a

születésnapjukat ünneplőket…

Kívánok sok-sok örömöt és kívánságaitok teljesülését!

Korosztályomat tekintve nagyon szeretem és tisztelem Katona Klári énekesnőt, most köszöntőmben Róla, élete, talán tanulságos lesz egy riportból történő

– személyiségéről is szóló ismertető által.

A Kláranői név, a latin clarus melléknév nőnemű alakjából származik, jelentése: világos, fényes, ragyogó, híres.

Szathmáry Olga Ottilia
Létharmóniám - gyermekkorom valósága
(Olgi Keresztmamámra emlékezetére
a Nyíradony-Szakolykerti Gencsy Kastélyban)

Harmath József

Ne add fel

Mikor nem bírod már,

Mert belefáradtál

Nevetnél, de sóhajtottál

Érzed, a gond leterhel

Pihenj ha kell—csak ne add fel.

Az élet fura dolgokra képes

A szíved mindent megérez

Ne add hát fel, ha lassan is lépkedsz

Már nincs messze

A cél, és a siker.

Küzdj, ha érzed, húz az ág is

Fogd a kezet, a távolit

Fond össze az ujjakat,

És pihenj, ha kell-

Csak soha, ne add fel.

Szathmáry Olga Ottilia

Bebábozódott életem

Felfüggesztett kabátomon,

alig használt padlásszobámban,

magamat azon kaptam,

 félig bebábozódottan lám,

                rátaláltam önmagamra talán.       

Pávaszemes pillangóként, mondom…

 Csak álmodoztam szépséges életemről.

Bundám szőrdarabjában a szőnyegről,

 talán-talán már ott felfelé nézegettem.

No meg vállfáról is lefelé mereven!

Ébren--

Amíg aludtál, sokszor láttál

Ott álltunk az oltárnál

Úszott isten előtt a fehér

Nem szóltál csak léptél

Szemeddel hintetted szét a fényt

S majd élünk tiszta boldogságba

A szebb napok gyöngyvirága

Ajkadról pattan a csók

A legédesebb,

Majd eltűnik, mint a lehelet.

---hj---

Szathmáry Olga Ottilia

Házi rozsdásfarkúpár a bodzafán

Ezen a tavaszon is házi rozsdásfarkú pár

kertemben újra fészket rakott a bodzafán.

Öt tojásból fel is cseperedett mindegyik.

Cseréptetőn egy-két akrobata ügyeskedik.

Botlások után is gurulva, a hazatérés gyors.

Papa és mama nevelése odaadó és gondos.

Táplálékért előbb a családfő röpült ki védőn.

Igaz álom.

Amikor megkérdezem, hogy szeretsz-e,
az ablakban egy rózsa bólint, igent
a madarak még édesebben,
szárnyukat széttárva énekelnek.

A rózsa vágyóbban sóhajt,
az égboltot fény borítja,
az egész természetre

Mintha egy szebb álom borulna.

az álom te voltál, igaznak tudom,
Mert amit a csillag mondott-
nem hamis,
fogod a kezem.. Ma-és holnap is.

-----h----

 Harmath Jozsef
Egy tánc

Láttál már gyereket, udvaron játszani,
Hallottad, már ahogy az eső,

a szárazföldet veri.
Láttál már pillangót ide-oda repülni.
Láttad már az eltűnő éjben,
A felkelő nap fényét,----
Hát egy kicsit lassabban lépj,
Ne táncolj gyorsan,
Az idő oly rövid,
A szép zene, tovaszáll—
Úgy átrepülsz a napokon,
És mikor megkérded, hogy vagyok
Te hallod a választ..
Véget ér a nap, te ágyadban fekszel,
Gondok százai keringnek fejedben,---

Csak lassabban kellene,
Ne táncolj gyorsan,
Az idő rövid,
A szép zene tovaszáll---

Jászfényszaru, 2017.07.30-án

Harmath József költő

Forrás: "Feladó: Harmath Jozsef
Időpont: 2017.07.30., 21:28
Tárgy: ezt szerettem volna feltenni"

Szerkesztő: Szathmáry Olga Ottilia

Festmény: Leonid Afremov - Táncospár;

Cveteleina- Táncoló lány

Szathmáry Olga Ottilia

Kenyérélet kezdete

(Sólya Veronika fotóihletés)

Búzaszemben kenyéréletünk kezdete.

  A sík mező bárányfelhős kék ege alatt,

júniusra beérett az ősszel elvetett mag.

Barna földünk, sárga aranyat termett

Dunaszentgyörgyön a sárguló búzamező,

felhős ég alatt sötétedőn, várta már esőt.

Kalászok gabona szemei általa duzzadtak.