Levél a természethez

Szathmáry Olga Ottília

Tombol a tél

Kitartóan tombol még a tél.

Könnyedén magát meg nem adja.

Száguld úttalan-utakon a szél.

Óriás fenyők ágát tépázza.

Csak úgy pereg a sok toboz róla.

Cseréptetőkön koppan, leesik a hóba.

Alféd napján a tél az Úr.

Fagytól a földet védi puha hó,

 magvakat, a benne szunnyadót.

Erdő tisztásán most vaddisznó sem túr.

Hajnaltájt csapatosan kinn voltak.

Ágota László:

Csodás teremtmény

A föld egy fenséges, csodás teremtmény,

vele nem vetekedhet semmilyen élőlény.

Éjszaka égboltján millió csillag világít.

Nappal fénylő sugárnyalábok fénylenek.

A természetben, hallgatom a madárdalt,
érintem a virágokat, érzem az illatokat.

Szathmáry Olga Ottília Art-díjas költő

Süt a nap sugára

Melegen süt a nap sugára.
Mindenki vidám ma.
Mosolyognak egymásra az emberek.
Az utcán kedvesen köszöngetnek.
Délben harangok boldogan konganak.
Hirdetik eljövetelét a tavasznak.

Napsütését üdvözlik a cinegék.
Hangolnak, kórusukra nagyon büszkék.
Orgonabokor csupasz ágán,
ezüstfenyő magasán,
madárkórus zengedez,
szürke galamb sütkérez.

http://wass.network.hu/

Wass Albert: Tavasz-várás

Érzed? Jön a tavasz, a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havas.
A messzeségből hírnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett
s fény szállt a holt avarra:

Hóvirág.

Ugye testvér,
csábítanak most halk melódiák,
ezer kis visszatérő róna-dal.
S ugye neked is tarka a világ,
s az álmaid megannyi könnyű lepkék:
már nemsokára zöldül a levél,
és visszaszáll a tavasz és a fecskék,
és a fecskékkel ő is visszatér…

Ha jönne már…
ugye testvér, megálmodod mi lenne?

Szathmáry Olga Ottília

TÉLI NAPSÜTÉS

Renga

havas háztető

fölött játszik a felhő

kék égbolt mámor

bíztatóan süt a nap

bólingat a zöld fenyő

az antennára

fehér galamb párja szállt

turbékolnának

billen a rúd rebbennek

biztos helyet keresnek

madáretetők

bodza fának ágain

rózsabokor rejtekén

cinegéinknek

bőséges lakomát rejt

egy veréb csapat

el is kergeti őket

méltatlankodva

átrepülnek lármázva

csipegnek mákot, diót

telített asztal

várja őket minden nap

éhesen a begy

nem marad, csittegnek és

csivitelnek vidáman

kedves is a tél

nap ha süt, fehér hóra

a lelkem örül

csizmám alatt hó ropog

odakünn a kertemben

Budakeszi, 2013.

Szathmáry Olga Ottília

Haiku

Hóorkán

záporoz a hó

van még foga a télnek

rázza tetőket

kegyetlen orkán söpör

járhatatlan út, udvar

kamion sorok

egymás után havason

egy hókotró küzd

pörög tengelye körül

útját hótorlasz állja

megtorolja a

természet, bosszúját

az embereken

gyilkos küzdelem a sors

kire vár élet, halál

legjobb most otthon

a duruzsoló kályhánál

családi körben

ahol mindenki együtt

lehet szeretteivel

Budakeszi, 1013.

 Mérges Vass Eta:

A szerelem zsibvásárán,

(valentin nap)

Émelyítő nap az ábrándos mázával,

Most sem repkednek az égen kis angyalok,

S lőn, látja őket az ember tucatjával,

Ha Valentin napján az utcán andalog.

Ragadjon el érzés, hasson át a tudat,

Most te is egyedül rovód az utadat.

Idő, Janus arcú, épít s őröl egyben,

S a magára maradt szívek malomköve.

Érzelmek porrá őrölve hamvvederben,

Elfújja őket a kemény világ szele.

Wass Albert:

A láthatatlan lobogó

Konok hűséggel hordozom
az úttalan bozótokon.

Seb a vállam és seb a markom,
de fogom, viszem és megtartom!

S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!

Mert valami még megmaradt.
Görcs zsibbasztja a markomat,

de markomban még itt a Szó:
a láthatatlan lobogó!

Ereklyém, Kincsem. Fegyverem.
Magasra tartom s lengetem!

És védem, foggal és körömmel!
Vad dühvel és őrült örömmel!

És mentem, mindenek által,
íntépő, végső akarással!